Magasan száll és téged csodál,
Mert elragadóan mosolyogtál.
Fölötted lebeg, vigyáz rád,
Siet, csak úgy rohan hozzád.

Nem szól semmit, a szemed nézi,
Minden gesztusod megigézi.
Eső cseppjét nem hullajtja hajadra,
Csak vár, vár minden szavadra.

Nem árnyékol, barátja a fénynek,
Minden valósnak tűnő reménynek.
És ha egyet kívánhatnék,
Fölötted én felhő lennék...
 

Még nem sikerült eldöntenem, hogy a csütörtök hatása vagy valami másé. Egy biztos. Tegnap este valami olyasmit éreztem, amit már régóta nem. Hogy mindennek van értelme, hogy semmi sem történik véletlenül.

Jó érzéssel töltött el, hogy nem vagyok egyedül, hogy van olyan, akire számíthatok. Tegnap úgy feküdtem le aludni, hogy boldog voltam, minden problémát és gondot megoldhatónak láttam. És tényleg! Mennyivel másabb így élni. Mennyivel jobb :)

Nincsenek szürke hétköznapok, csak szivárványos pillanatok. Minden nap! És ez a zene:

Hillsong United - Everyday

Jó néhány napja a csütörtök fél 5 jár a fejemben. Hogy milyen lesz majd a hangulat, az érzésvilág. Megszületett rengeteg forgatókönyv, elképzelés. És ahogy a fontos dolgoknál lenni szokott, mindent ki is dobhattam. Mert sokkal jobban sikerült, mint számítottam rá. Ha azt mondom, hogy nagyon jó volt, eléggé pitiáner, semmitmondó, degradáló szavakat használtam.

És hogy milyen volt? Hát ilyen: Esernyős, majdnem elkésős. Puszit adós, sétálni indulós. Sárga szöcskés, pékséget keresős majd péksüteményt evős. Padon ülős, beszélgetős, névnapi csokit odaadós. Sátor kávéházba betérős, körte és narancs Cappy-t ivós. Sokat mosolygós, beszélgetős, elvarázsolós, Juhász Picivel is találkozós. :) Négy órát együtt levős, felhőtlen jókedv érzős, kissé fáradtnak levős, de végig jó hangulatban levős, azóta is ezen gondolkodós. Szertintem :)

És hogy valami hangulatkeltő zenét is linkeljek, szóljon a Sugarbabes About you now c. száma. Ma kb. századjára :)

Nem értem és tehetetlenül állok a helyzettel szemben. Megkeresel, már a tekinteted is bunkó. Segítséget kérsz, de a jómodorral és a türelemmel köszönő viszonyban sem vagy. El sem tudom képzelni, hogy genetikailag kódolódott beléd ez a stílus vagy a körülmények alaktották ki benned. Azt hiszed, nálam érvényesülsz a fölényes, mindenkit letaglózó modoroddal, de csalódást kell okoznom neked.

Hirtelen kizökkensz, nem szoktál hozzá, hogy valaki fel sem veszi a taplóságodat. Nem tudsz mit kezdeni azzal, hogy ennek ellenére is tudok kedves lenni veled. Fészkelődsz mint egy kotló, kezded kellemetlenül érezni magad mert rájöttél, kihúztam a méregfogadat, hiába vergődsz, csak nevetségessé tennéd magad. Az amúgy is méretes arcodból visszább veszel, szemeid gyermeki zavarodottságot tükröznek. Érzed, hogy ismeretlen vidékre tévedtél, kétségbeesetten kutatsz a memóriádban... és siker! Abban a bizonyos "illemtan és jómodor" mappában rátalálsz néhány foszlányra.

Felsejlik a varázserejű "kérem szépen" és a "köszönöm szépen".
Jómodor vs. Taplóság 1-0

Ez egy nagyon jó nap volt... de most csak ennyi telik:

- Vegyen földet. Már nem gyártják.
- A zsebszámológép az egyik legfölöslegesebb találmány.
Legtöbben mindig tudjuk hány zsebünk van.
- Ha nem sikerül elsőre, akkor az ejtőernyos ugrás nem neked való.
- A pénz beszél. Azt mondja, viszlát.
- Aki utoljára nevet, annak lassú a felfogása.
- Egy kutya olcsóbb, mint egy feleség. Kevesebbet eszik és már bundája is van.
- Bárminek ellen tudok állni, kivéve a kísértést.
- Mindenki megkopaszodik egyszer, csak van aki nem éri meg.
- A televízió a szem rágógumija.
- Tegyen valamit a szemétdombért is! Ma dobjon el valami szépet.
- Szereted a természetet? Mert csúnyán elbánt veled.
- A bölcs férfi nem játszik bakugrást az orrszarvúval.

 

A tegnapi nap olyan volt számomra, mint sivatagi növénynek az esőcsepp. Egyszerűen már nagyon kellett. Szabadságot vettem ki, így a szokásos reggeli kelést elodázhattam egy kicsit. Laciék délután 1 körül értek ide. Hárman jöttek: Andi (Laci párja) és Anna (a két és fél éves kislányuk). Meghívtam őket ebédelni. Kaja után megnéztük az irodámat, Anna kipróbálta a forgószékeket, majd beültünk a kocsiba és irány az állatkert. :) Annának a viziló volt a kedvence, alig tudtuk elcsábítani a többi állathoz. Játszottunk olyat, hogy mindenkinek meg kellett fogni a mellette állónak a kezét: Laci fogta Andi kezét, Andi fogta Anna kezét, Anna fogta a Barbi baba kezét, a Barbi baba pedig fogta az én kezemet... a délután egy szempillantás alatt elrepült. Kivittük a lányokat a vasútra, majd elindultunk Romeoért.

Talán azzal kellett volna kezdenem, hogy Laci nem egyszerű eset. Gyakorlatilag nem tudunk egymás mellett komolyak maradni. Ha egy légtérben vagyunk, akkor garantált, hogy valamelyikőnk beszól valamit, amin a másik megszakad. Aztán mindketten nevetünk. Nem volt ez másképp tegnap sem. Már az ebédet is alig tudtam megenni mellette.

Szóval felvettük Romeot és irány a TESCO, hogy az esti játékhoz legyen elég rágcsi. Bevásároltunk, a kasszánál Laci szólt, hogy ne vegyünk szatyrot, mert van egy csomó a kocsiban. Kicipeltük - szatyor nélkül - a cuccokat, ő előszenvedi a zsebéből a kulcsot. Csomagtartó kinyit, arc elkomorul, majd vigyor. Tényleg sok szatyor volt a kocsiban. Számszerint 3 darab. Mindegyikbe belefért kb. 2 csoki (Igen, az a gyógyszertáras adnak szatyrot, de minek, mert olyan kicsi típus volt). Elpakoltunk, "senki sem röhögött". :)

Kiértünk a VÚKba. Imi már az ablakból integetett, lejött elénk. Megszálltuk a 322-es szobát. A szerepjáték 6 helyett kb. 7-kor kezdődött. Laci egy Krad paplovaggal, Romeo egy bárddal, Imi egy átlagos intelligenciájú udvari ork harcossal én pedig szintén egy bárddal játszottam. Jones mesélt, amiért még mindig nagyon hálás vagyok. Szegény nem sejthette, hogy mit vállal.

Sok csodás dolgot vittünk véghez, amit most nem taglalok, bőven elég, ha a szlogeneket leírom:
- EZ_EGY_DUUUUUURVA_KÖRNYÉK!
- Na most az egy dolog, hogy te levágtál egy katonát. Ő elijesztett 9-et!
- Egy 5. szintű paplovag, aki ezzel a varázslattal elhasználta a manája felét!
- Gyertek visszaaaaaaaaaa!
És végül, de nem utolsó sorban, HOL VANNAK A GYÍKEMBEREK???

Nagyon kellett nekem ez a tegnapi nap. Barátokkal voltam, kikapcsolódtam, Annáztam, rengeteget nevettem. Nem is tudom, mikor éreztem magam utoljára ilyen felszabadultnak. Tegnap nem volt felelősség, nem volt teher. Egyszerűen minden nagyon jó volt.

Hát ez is megszületett. Nem tudni, hogy hirtelen ideginstabilitásnak köszönhető vagy akaratlagos cselekvés eredményeképp, de itt van. Csatlakoztam a tömegekhez, akik saját bloggal büszkélkedhetnek...