Ez nem olyan, mint a fa, mi elhullajtja levelét,
Vagy az üveg, mely teher alatt törik szerteszét.
Hiszen mindketten egyek voltak valaha,
Míg nem megszakadt létük közös fonala.

Ez olyan, mint a tűz és a víz hamis románca,
Vagy a nap és a hold magányos tánca,
Bár nyújtják kezeiket, de nem érik el egymást,
Sosem gyújtanak közösen az égre fénylámpást.

Olyan, mint az erdő, melyből a fák kihaltak,
Vagy a szivárvány, mit csak a vakok láthatnak.
Hangos kiáltás, melyre a süketek figyelnek fel,
Mennyei himnusz, melyet egy néma énekel el.

Mert erőssé tesz téged, igaz hamis képpel,
Egyetlen pillanatra sodródsz a zenéjével.
De legbelül jól tudod, hogy gyenge vagy,
Lobog a fehér zászló, szád néma marad.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.