A tegnapi nap olyan volt számomra, mint sivatagi növénynek az esőcsepp. Egyszerűen már nagyon kellett. Szabadságot vettem ki, így a szokásos reggeli kelést elodázhattam egy kicsit. Laciék délután 1 körül értek ide. Hárman jöttek: Andi (Laci párja) és Anna (a két és fél éves kislányuk). Meghívtam őket ebédelni. Kaja után megnéztük az irodámat, Anna kipróbálta a forgószékeket, majd beültünk a kocsiba és irány az állatkert. :) Annának a viziló volt a kedvence, alig tudtuk elcsábítani a többi állathoz. Játszottunk olyat, hogy mindenkinek meg kellett fogni a mellette állónak a kezét: Laci fogta Andi kezét, Andi fogta Anna kezét, Anna fogta a Barbi baba kezét, a Barbi baba pedig fogta az én kezemet... a délután egy szempillantás alatt elrepült. Kivittük a lányokat a vasútra, majd elindultunk Romeoért.

Talán azzal kellett volna kezdenem, hogy Laci nem egyszerű eset. Gyakorlatilag nem tudunk egymás mellett komolyak maradni. Ha egy légtérben vagyunk, akkor garantált, hogy valamelyikőnk beszól valamit, amin a másik megszakad. Aztán mindketten nevetünk. Nem volt ez másképp tegnap sem. Már az ebédet is alig tudtam megenni mellette.

Szóval felvettük Romeot és irány a TESCO, hogy az esti játékhoz legyen elég rágcsi. Bevásároltunk, a kasszánál Laci szólt, hogy ne vegyünk szatyrot, mert van egy csomó a kocsiban. Kicipeltük - szatyor nélkül - a cuccokat, ő előszenvedi a zsebéből a kulcsot. Csomagtartó kinyit, arc elkomorul, majd vigyor. Tényleg sok szatyor volt a kocsiban. Számszerint 3 darab. Mindegyikbe belefért kb. 2 csoki (Igen, az a gyógyszertáras adnak szatyrot, de minek, mert olyan kicsi típus volt). Elpakoltunk, "senki sem röhögött". :)

Kiértünk a VÚKba. Imi már az ablakból integetett, lejött elénk. Megszálltuk a 322-es szobát. A szerepjáték 6 helyett kb. 7-kor kezdődött. Laci egy Krad paplovaggal, Romeo egy bárddal, Imi egy átlagos intelligenciájú udvari ork harcossal én pedig szintén egy bárddal játszottam. Jones mesélt, amiért még mindig nagyon hálás vagyok. Szegény nem sejthette, hogy mit vállal.

Sok csodás dolgot vittünk véghez, amit most nem taglalok, bőven elég, ha a szlogeneket leírom:
- EZ_EGY_DUUUUUURVA_KÖRNYÉK!
- Na most az egy dolog, hogy te levágtál egy katonát. Ő elijesztett 9-et!
- Egy 5. szintű paplovag, aki ezzel a varázslattal elhasználta a manája felét!
- Gyertek visszaaaaaaaaaa!
És végül, de nem utolsó sorban, HOL VANNAK A GYÍKEMBEREK???

Nagyon kellett nekem ez a tegnapi nap. Barátokkal voltam, kikapcsolódtam, Annáztam, rengeteget nevettem. Nem is tudom, mikor éreztem magam utoljára ilyen felszabadultnak. Tegnap nem volt felelősség, nem volt teher. Egyszerűen minden nagyon jó volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.