Magasan száll és téged csodál,
Mert elragadóan mosolyogtál.
Fölötted lebeg, vigyáz rád,
Siet, csak úgy rohan hozzád.

Nem szól semmit, a szemed nézi,
Minden gesztusod megigézi.
Eső cseppjét nem hullajtja hajadra,
Csak vár, vár minden szavadra.

Nem árnyékol, barátja a fénynek,
Minden valósnak tűnő reménynek.
És ha egyet kívánhatnék,
Fölötted én felhő lennék...
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.