A szerdai nap több szempontból is tanulságos volt a számomra. Éjfél körül mentem le, a bejáratnál már jókora sor állt. Hidegben várakozás, illetlen, pofátlan előretolakodók. Ja és a Kisherceg :D  Pff. Csodás!

A bejutást követően a pulthoz siettem, hogy igyak egy narancslevet, legalább valami jó legyen az estében. Az örömöm nem tartott sokáig, mert úgy az ötödik percben egy lány - akit magamban Dezdemonának neveztem el - sikeresen hasra esett előttem, a poharában lévő bort pedig rám borította. Pff. Csodás!

Úgy egy fél óra telt el, én még mindig a pultnál álltam. Voltál már olyan helyzetben, hogy "jajj csak ne vegyen észre"... észrevett... "jajj csak ne jöjjön ide"... idejött. Acetonos leheletét egy pillanatra sem leplezte, dekoltázsát is bevetve lelkesen mesélte hogy mennyire kedvel engem.  Alig állt a lábán, olyan részeg volt. "Úr Isten! Mi a fenét keresek itt? " Pff. Csodás!

Negyed óra telt el, mire sikerült szabadulnom. A lépcső nyugodt helynek tűnt, a félemeletről szemmel tudom tartani az egész táncteret. Na nem mintha bármi érdekes is lenne ott. A farkasok vadásztak, az ártatlan és kevésbé ártatlan bárányok áldozatul estek. Csak a szokásos dolgok. És ekkor jött a felismerés. A jelenlévők döntő többsége 8-10 évvel fiatalabb tőlem. "Úr Isten! Mi a fenét keresek itt?"

Füstösen és bortól bűzölögve hagytam el a helyszínt. Nem bántam meg, hogy lementem, mert csak megerősítést nyert bennem, amit már eddig is sejtettem: az ott nem az én világom. S hogy milyen volt az estém? Pff. Csodás!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.