Az életünk végeláthatatlan küzdelmek sorozata. A kevésbé szerencsések a mindennapi túlélésért küzdenek, egy szerencsésebbnek a legnagyobb problémája lehet az, hogy a soron következő partira milyen hajkölteményt készíttessen. Az emberek különbözőek, de egy dologban biztosan hasonlítanak: mindenkinek vannak problémáik.
A problémamegoldás is igen sokszínű képet mutat. Vannak, akik a homokba dugják a fejüket, mondván nekem nincsenek problémáim. Mások elkendőzik a problémákat, tolják maguk előtt, míg az összes egyszer a nyakukba nem szakad. Létezik az a csoport, akik nem csak a saját, hanem mások gondjait is cipelik, akiktől minden körülmények között megoldást, nem pedig panaszt várnak. Szomorú, de egyre többen vannak olyanok is, akik bár látják a problémáikat, leteszik azokat és nem hajlandóak foglalkozni velük. Egyszerűen nem harcolnak tovább. Egy ilyen történetnek három vége lehet, de már most elárulom, nem mindegyik happy end.

1. Összeszedi minden erejét, felveszi azokat a problémabatyukat. Cipeli, küzd, hajt.
2. Talál magának egy másik embert, aki hajlandó egy ideig vinni az ő batyuit is, amíg erőre kaphat.
3. Vége. Ha a feje fölött összecsapnak a hullámok, nincs ereje árral szemben úszni és mentőövet sem kap, akkor elveszett. Nincs nevetés, nincs happy end.

Mindenkinek vannak problémáik. Mindenki azt gondolja, hogy a saját, az ÉN problémám a legnagyobb. Hatalmasat tévednek. Mindig van nagyobb hal a tengerben, mindig van nagyobb problémabatyu is.

Csak egy kicsit kellene jobban odafigyelnünk a másikra, mert ki tudja, talán holnap nekünk jut egy irgalmas szamaritánus szerep.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.