Pénteken kis késéssel ugyan, de sikerült elindulni Tatabányára. Légkondis vonat Pestig, a Nyugatiból metrózás a délibe. Út közben találkoztam Balázzsal, aki épp a kórházba ment dolgozni. Na ennek a találkozásnak mennyi az esélye? Beszélgettünk mindenféle elsősegélyes dolgokról, majd búcsú.

A déliből csilivili személyvonattal mentem Tatabányára. Áthaladtunk Szár településen és akarva, akaratlanul is elgondolkodtam azon, hogy vajon mi lenne, ha egyszer angol billentyűzettel kellene leírni ezt a településnevet :)

Laci kijött elém az állomásra, kocsiba pattantunk és irány a TESCO, hogy a kishercegnőnek TúróRudit vegyünk. Amikor megérkeztünk, már az erkélyen várt és bőszen kiabálta, hogy "Szia Musuuuuuuuu" :)

Vacsorához készülődés, Anna, Andi, Laci és Musu bácsi. Jajj... kihagytam Fruskát, Laciék kutyáját. Kaja után fürdés, kicsilánynak alvás, a kevésbé kisebbeknek beszélgetés :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.