Ma is együtt sétáltunk, lágyan fújt a szél,
Kezdetben oly üres volt az állapottér.
Aztán hirtelen, megjelent AZ a gondolat,
És kezdtem megérteni az addigi gondokat

Nem volt kezdőállapotunk, nem volt cél,
Sem operátor, mitől szívem annyira fél.
Te rám vártál és nézted a futó fellegeket,
Míg én kerestem a kényszer feltételeket.

Hirtelen megszületett a modell, az elv,
Megtapsoltál, mert jónak tűnt a terv.
Lázasan hozzákezdtem, kidolgoztam,
Minden stimmelt, így boldog voltam.

A probléma mondatait formalizáltam,
Gondolataimban mégis nálad jártam.
Te nevetve hívtad fel a figyelmemet:
Az implikációnál lehagytam a zárójelet.

Végre elkészült minden, a papír tele,
Bevallom, jól megszenvedtem vele.
Nem volt más hátra, csak a kódolás,
Mert Eclipse alatt minden annyira más.

Elindultunk együtt, te fogtad a kezemet,
Egy kézzel gépeltem be a project nevet.
Majd lágyan végig simítottad arcomat,
Míg megadtam a csomag beállításokat.

Új metódusok, a setterek és getterek
Adattagok, ti is kezdőértékre leljetek!
Minden a helyén volt, minden szép,
De a kód még közel sem volt kész.

Az ötlet végül neked jutott az eszedbe,
Hogy tegyem az operátorokat HashSetbe.
Be is importáltam a java.util-t, csodás,
Minden operátor a halmazba! Nyomás!

Szóltam hát, most fordulj és fuss bátran,
Ő dolgozott, én az eredményt vártam.
Végül teljesült mi kicsi szívem vágya,
Lefordult és lefutott ez a trágya.

 

( Igazából no comment, teljesen készen vagyok :D )

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.