Már most szeretnék előre szólni, hogy talán kissé morbid leszek. De a mai nap után ennyi belefér.

Pénteken és ma kollégiumi felvételi és szociális ösztöndíj kérelmeket bíráltam el. Sok kérdés, tikkasztó meleg és még annál is több kérdés. Ilyenkor jó, hogy bőven volt a tarisznyámban türelem. Ha a keresztnevemet eddig nem tanultam volna meg, most temérdek lehetőségem lett volna rá.

És akkor a morbid rész: Vannak elvetemült emberek. Középiskolás korukban, különösen a témazárók környékén gyakran haltak a nagyszüleik, szüleik, nagybácsijuk. Az igazolást megjátszott szomorúsággal lobogtatva már meg is volt a felmentés a témazáró alól. Egyetemen pontosan a fordítottja lesz. A 10-szer eltemetett nagymama hirtelen előkerül, a családnál lakik vagy egyenesen ő lesz az eltartó. Vicces és sajnálatos.

Nem lett meg a mestint. Fájdalmas dolog, különösen azért, mert több, mint egy hónapja erre készülök. Most lesz egy évem erre készülni.

Más: Megismertem egy felháborítóan csinos lányt. Sajnos ő több szempontból is felháborító, igazolja a mondást, hogy a Jóisten valahol ad, valahol elvesz :)

És ami ezután jön: küzdelem, kitartás, győzelem. Csak pozitívan!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.